A Határtalanul program keretében a Mezgé 46 tanulója a Felvidéken járt az elmúlt napokban. A Várak földjén című felvidéki kirándulás Szlovákiába 2019. szeptember 14-én, szombaton indult. A busszal reggel 6.00-kor indultunk, senki nem késett el. Amint átléptük a határt, felvettük az idegenvezetőnket, Attila bácsit, aki az öt nap során nagyon sok érdekes információval látott el bennünket. Először a dévényi várhoz látogattunk el. Miután felértünk a várba, gyönyörű kilátás fogadott minket, itt találkozik a Duna és a Morva folyó. Ezután Pozsonyban álltunk meg, ahol a gótikus Szent Márton templomot tekintettük meg. Miközben sétáltunk, találkoztunk egy történelmi felvonulással, ami egy koronázási eseményt mutatott be. Mindezek után a szállás felé vettük az irányt, az első estét Jánosréten töltöttük el, csodaszép környezetben.
A következő napon a körmöcbányai Érmemúzeumba látogattunk, ahol az egykori Magyar Királyság fizető eszközének a gyártási folyamatával ismerkedhettünk meg, s szebbnél szebb régi pénzérméket, bankjegyeket láthattunk. Innen a bajmóci várhoz vezetett az utunk, ami kívül-belül gyönyörű volt és alatta volt egy cseppkőbarlang is, ezután a nagytapolcsányi csodás várromot nézhettük meg. A nap végén Felsőszeliben szálltunk meg, ahol nagyon kedves vendéglátásban volt részünk három napon keresztül.
A harmadik napon a galántai Kodály Zoltán Gimnáziumba látogattunk el, ahol az igazgató úr beszélt nekünk a felvidéki magyar nyelvű oktatás helyzetéről, a gimnázium történetéről és megismerhettük az iskola épületét is. Megkoszorúztuk Kodály Zoltán szobrát, majd Selmecbányára vezetett az utunk. Selmecbányán az Óvárban barangoltunk, majd láthattuk, hogy Petőfi mely épületben tanult rövid ideig, emléktábla őrzi emlékét. Ezután pedig Besztercebánya főterével, történelmi emlékével találkozhattunk.
A következő napon egy kisebb túrával kaptattunk fel a csejtei várhoz, ami Báthory Erzsébet kétes hírét őrzi. Ezen a napon még megtekinthettük Eszterházy János hamvait magában foglaló sziklakápolnát, ahol koszorúval adóztunk emléke előtt.
Ezek után tanáraink egy játékos vetélkedővel készültek, felmérve, hogy mennyire figyeltünk az eddigi utunk során. A legjobban szereplő csapatok a vacsora után vehették át nyereményeiket.
Az utolsó, vagyis az ötödik napon először a deáki templomnál álltunk meg, ahol az első magyar írásos emlék, a Halotti Beszéd történetével ismertetett meg bennünket Hajdú Irénke néni. Kirándulásunkból még a vöröskői vár volt hátra, ahol bár fényképezni nem lehetett, de mindannyiunkat lenyűgözött a vár és a benne látható tárgyak szépsége, így képek nélkül is fogunk emlékezni.
Végül megköszöntük idegenvezetőnk munkáját és elbúcsúztunk tőle a határon.
Szerintem ez az öt nap sokat tanított nekünk a történelmünkről, nemzeti kincseinkről és a felvidéki magyarság sorsáról. Nagyon sajnáljuk, hogy véget ért ez a kirándulás, remélem még lesz részünk hasonlóban!
Surányi Anna 10/A osztályos tanuló
